MOD stílus

Elegancia, zene, robogók – A modok lázadása

A modok („modernisták”) az 1960-as években tűntek fel Londonban. A szürke tömegből kitűnni vágyó fiatalok eleinte leginkább külsőségeikkel keltettek feltűnést. Ruháikat saját igényeik szerint készíttették, kínosan ügyelve mindenre, a cipő fazonjától az öltönyön át egészen a kalap szabásáig – szinte megszállottan követve egy általuk megálmodott eleganciát. A megjelenés mindennél fontosabb volt a szemükben. Inspirációt főleg francia és olasz művészfilmekből, valamint olasz divatmagazinokból merítettek. Valószínűleg eközben figyeltek fel rá, hogy mennyi stílust hordoznak az olasz robogók.

A modok robogói
A robogók praktikus és a tömegek által elérhető közlekedési eszköznek számítottak a hatvanas évek Angliájában. A modokat egészen más megfontolások vezérelték: az ő szemükben stílusos, elegáns és egzotikus kiegészítőknek számítottak az olasz import márkák: a Vespa és a Lambretta. Mindent megtettek, hogy járműveik is tükrözzék egyéniségüket: a kisméretű
szélvédőkön vagy az első pajzson a tulajdonos neve, annak kezdőbetűi vagy a helyi banda neve díszelgett. Gyakori volt az utólagos kétszínű (two tone) fényezés, a leopárd- vagy brit lobogómintás üléshuzat, a karosszériaelemek krómozása, a króm bukócsövek és csomagtartók. Előszeretettel alkalmazták a Királyi Légierő kerek kék-fehér-piros felségjelét, mint díszítő szimbólumot.

Mindennél feltűnőbb azonban a mod robogókon a fényszórók, dudák és tükrök kavalkádja, ami gyakran egészen extrém méreteket

öltött. Miután Angliában kötelezővé vált a tükrök használata a robogókon, a modok az előírt kettő helyett lényegesen több, akár 10–30 tükröt is felszereltek, ami (az állatvilágból ismert agresszív mimikrihez hasonlóan) jóval nagyobbnak,  tekintélyesebbnek tüntette fel a járművüket. Ezek a kiegészítők jelentősen növelték a járművek súlyát (és csökkentették a végsebességet), de a modok számára a sebesség másodlagos volt. Sokkal tipikusabb látvány volt, ahogyan kimérten gurulnak lobogó hosszú kabátjaikban (parka), amivel a ruháikat óvták az időjárás ellen.

Egy mod robogója mindennél jobban jellemezte gazdájának elkötelezettségét az iránt, hogy mindenkinél különlegesebbnek tűnjön. Valóságos kánon határozta meg, hogy milyen kiegészítő számít vagánynak, és mi az, ami „uncool”. A piacon elérhető típusok sem voltak egyformán áhítottak:
a Vespa GS 160 (1962–1964) és a Lambretta TV 175 (1960–1963) tulajdonosok foglaltak helyet a tápláléklánc csúcsán, ameddig a Vespa Sportique 150 tulajdonosok csendes megvetésnek örvendhettek. Érdekes, hogy az „örök második” Lambretta bizonyos szempontból kedveltebb volt a modok körében, mint a Vespa. Ebben az időben a brit Douglas cég is gyártott robogókat Piaggio-licensz alapján. Emiatt a Vespa jóval elterjedtebb volt a lakosság körében, mint a kizárólag olasz importból származó Lambretta, ami különlegesebbnek számított.

Modok a rockerek ellen A rockerek bőrdzsekis stílusa kifinomult eleganciájuk totális ellenpólusát képviselte a modok szemében: vélt igénytelenségük, vadságuk és primitívnek titulált zenéjük miatt a modok következetesen lenézték a rockereket. Eközben ők maguk ugyanennyire megvetettnek számítottak a rockerek körében felsőbbrendű piperkőcségük miatt. Öltözködési hóbortjaikat és divatközpontúságukat férfiatlannak tartották, robogóikat pedig nevetség tárgyává tették. A két ellentábor a hatvanas évek közepére nyíltan hadban állt. A számtalan összetűzés közül kiemelkedik „A második hastingsi csata”: 1964 húsvétján a négy napos munkaszünet alatt Brightonnál és környékén verekedve, kirakatokat törve csaptak össze a modok és a rockerek, százával vonulva fel mindkét oldalon. A zűrzavar később átgyűrűzött Hastingsbe, a rendőrség csak két nap alatt tudott rendet tenni. Az eset nagy felzúdulást keltett a korabeli médiában és felhívta a figyelmet a fiatal generációban rejlő feszültségekre és frusztrációra.

A mod zene
Bár a stílus képviselői tipikusan a fehér munkás- és középosztálybeli fiatalok, az irányzat gyökerei a korabeli fekete zenei szubkultúrákból eredeztethetőek. Mielőtt megtalálták a saját hangjukat, a modokat egyaránt vonzotta a modern jazz, a jamaikai bevándorlók ska ritmusai, a northern soul és az r&b. Később olyan együttesek szereztek hírnevet a stílusnak, mint a The Kingsmen, Small Faces és a The Kinks. A The Who leghíresebb brit együttes, aki teljes vállszélességgel képviselte a mod szubkultúrát. Ők 1979-ben egész estét filmet is forgattak a modokról „Quadrophenia” címmel, ami híven mutatta be a kultúra kötődését a zenéhez, a robogókhoz és a kábítószerekhez. A film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a műfaj világszerte új népszerűségre kapott a nyolcvanas években. A mod és mod-revival későbbi hatásai érezhetők a kilencvenes évek britpop stílusán is.