Vespa

A Piaggio céget 1884-ben a mindössze 20 éves Rinaldo Piaggio alapította, aki apja asztalosműhelyét gőzmeghajtású fűrészteleppé alakította, amely a luxus tengerjáró hajók berendezéseihez szállított első osztályú faanyagot. Ezek után a tevékenységi kör a vasúti kerekek készítésével, majd az első világháború alatt motoros hajók, később pedig repülőgépmotorok és helikopterpropellerek gyártásával bővült.
Az 1920 években a cég tovább terjeszkedik a Pontedera-i gyár megvásárlásával és immár saját szabadalom alapján indul be a motor és repülőgépgyártás. Közben a vasúti szektorban továbbra is töretlen sikereket elérő céghez csatlakozik Rinaldo két fia, Armando és Enrico Piaggio, akik később apjuk halála után átveszik a cég vezetését.

A második világháborúban nagy veszteség érte a céget, ugyanis a szövetségesek szinte a földdel tették egyenlővé mind a Pontedera-i, mind a Pisa-i és Finale-i üzemeket, és így a cégnek valami teljesen újjal kellett előrukkolnia.
Míg Armando a légi és vasúti szektorban tevékenykedő Sestri-i és Finale-i üzemeket vezeti, Enrico a Pisa-i és Pontedera-i gyárak vezetőjeként nagy ambíciókat dédelget. Terve az, hogy mivel a járműállomány a háború során szinte teljes egészében odaveszett, az olasz társadalmat megajándékozza egy olyan új járművel, mely olcsó és mindenki által használható.

A Biella-i gyárban Renzo Spolti tervezett 1943-1944 között egy motort, amelyet a dolgozók Paperinonak, azaz gúnárnak neveztek el, Enrico Piaggionak azonban nem nyerte el a tetszését. Enrico ezért 1945-ben megbízta Corradino D’Ascanio mérnököt (aki 1934-től volt a gyárnál, és az ő tervei alapján készült el az első modern helikopter is), hogy javítsa ki a kétkerekű prototípusának a tervét, ami elkészülte után szárny nélküli repülőgépre hasonlított. Mivel  D’Ascanio nem szerette a motorokat, hasznosította a légjárművek tervezése terén szerzett tapasztalatait, és egy olyan robogót tervezett, amelynek karosszériája és kormánya a repülőgépekére emlékeztetett.


Egy év múlva, 1946 áprilisában 15 darab, Vespa névre keresztelt példány gördült ki a Piaggio Pontedera-i üzeméből. A nevet  Enricotól kapta, akit az első robogó egy darázsra emlékeztetett. Amikor bemutatták az emberek legtöbbje kíváncsian fogadta, bár voltak szkeptikusak is szép számban, akik nem hittek a robogó jövőjében. A Vespa azonban nem várt sikert aratott. Az első Vespa értékesítését a Lancia kereskedelmi láncán keresztül kezdték meg, és a 60 km/h sebességre is képes robogóból 2484 darabot adtak el. Ezután döntöttek úgy, hogy a Pontedera-i gyárat teljes egészében a Vespának, a ma is legnépszerűbb Piaggio terméknek szánják.

Sikere óriási volt, és miután az első évben legyártott 2000 darab kevésnek bizonyult, a nagyarányú kereslet miatt 1949-ben 35 ezer darabot, 1950-ben pedig már 60 ezret készítettek belőle.A második világháborúból újra talpra álló Olaszországot a Vespával motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot, amely a mobilitás megtestesítője és szinte azonnal egy újfajta olasz életstílus kifejezője lett.Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az egy milliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és több országban, mint például Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában, Indonéziában és Indiában is gyártották.

Ekkori sikerért az is jelzi, hogy szinte nem készült film nélküle az ötvenes években, így mintegy 150 filmben, mint például a Római vakációban és az Édes életben tűnt fel, és szinte minden az idő tájt nagy filmsztár Vespával robogott. A Vespa tehát nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a robosztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott, és hogy e robogókat nők is könnyen vezethették.

Ez a népszerűség töretlennek bizonyult az évek múlásával is, bár minden generáció más-más eszmék megtestesítőjének tekintette, hiszen az első példányok a mobilitás megtestesítői voltak, majd a gazdasági fellendülés járműve lett, és az 1960-1970-es években a fiatalok forradalmi eszméinek terjesztőjének tekintették.